- Mi a baj? - nézett ránk a tanár. Kétségbeesve néztem Danielre, de ő csak döbbenten meredt maga elé. Gondolom visszapörgette az időt a fejében, hogy átgondolja vagy bebizonyítsa magának, hogy Andy szerelmes belé.
- Ööö... - gondolkodj Belle, gyerünk kitalálsz valamit! - Ööö... hát... - megvan!!! - Csak Daniel rájött, hogy... egész végig rosszul számolt.
A tanár Danielre nézett, aki még mindig maga elé bámult és kétkedően visszapillantott rám. A tenyerem izzadni kezdett. Mi van, ha a tanár büntetőmunkát ad? Most már a szám is kiszáradt.
- Biztos? - a tanár szemei, mint valami röntgen. Félelmetes.
Kérlelően néztem Danielre. Most muszáj lesz válaszolnia különben végünk. Lassan rám nézett majd a tanárra és kinyitotta a száját. Vett egy mély levegőt.
- Igen - felelte Daniel magabiztosan, mintha az igazat mondtam volna. Tuti, hogy sokszor hazudott már. - Belle elmagyarázta nekem, hogy miért nem akar kijönni az eredmény és én ezen, mint jó tanuló - itt az osztály felkuncogott - kiborultam.
A szája sarkait legörbítette és szomorúan nézett a tanárra. De egy kicsit túlzásba vitte. Jobban legörbítette a száját, mint kellett volna ezért inkább csücsörített. A szemében egy kis hamisság csillant.
- Mr. Adams felvilágosítom önt és a kis barátnőjét, hogy ma kezdtünk bele az új anyagba és, hogy előző órán írták a témazárót - az osztály felhördült.
- De tanár úr - nyávogta az egyik plázacica - nem úgy volt, hogy az csak egy röpdoli?
A csaj szőke haját csavargatta az egyik ujja körül és hatalmas bociszemekkel vizslatta a tanárt. Ha egy számmal kellene jellemeznem akkor az a 15 lenne. Hogy miért? Mert 15 centis magassarkúja van és a szoknyája is 15 centi hosszú. Ha nem kevesebb. A melle majdnem kiesett a felsőjéből és miközben előrébb hajolt az előtte ülő fiúk a mély dekoltázsát bámulták nyálcsorgatva.
- Ashley drágám igen tegnap még úgy volt, de most már témazáróként fogom ellenőrizni nem röpdolgozatként - a tanár gonoszan vigyorgott ránk. Az osztály morogva forgolódott, hogy mindenki tudjon beszélni a távolabb ülő barátjával. Csak az egyik fiú nézett szét értetlenül, mert most kelt fel a hangzavarra.
- De tanár úr - kezdte Daniel a visszavágást - a fejezetnek még a felét sem értük el. Hogy lehetne ez a doga témazáró? - vigyorgott Daniel, hogy idegesítse a tanárt. Sikerült is. Ahogy a tábla előtt állt és meghallotta Daniel szavait elkezdett vörösödni a feje a méregtől.
- Daniel Adams - üvöltötte. Az osztály elnémult. A tanár zihálva lépkedett a padunk felé. - Miért képzeled mindig azt fiam, hogy neked mindig ismétlem MINDIG igazad van? - a végét már Daniel arcába mondta.
- De tanár úr - vágott közbe Ashley - Danielnek tényleg igaza van.
A tanár csak meredt rá hatalmas gülü szemekkel. Majd kiviharzott. Az osztály ezt nagy üdvrivalgással fogadta. Mire én felfogtam mi történt a terem félig üres volt. Az órából csak negyedóra telt el és már vége is. Ez azt jelentette a diákok számára, hogy mehetnek ebédelni.
Lassan pakoltam össze, majd szép nyugodtan kisétáltam a teremből. Mielőtt elindulhattam volna az ebédlő felé Daniel megragadta a kezem.
- Mi nem a suliban eszünk? - mondta, majd elkezdett rángatni a másik irányba.
- Mii? - néztem rá döbbenten. - Lehet ilyet csinálni?
- Igen - most már elengedett, mert rájött magamtól is követem.
- De... de... - kerestem kifogást - de ez majdnem olyan, mint... - a torkom kiszáradt, ahogy erre gondoltam - egy randi.
Itt megtorpant. Én elsiettem mellette, de én is megálltam amint észrevettem. Átgondolta a dolgot majd felvette újra a rohanó tempóját.
- Nem, nem olyan - magyarázta - csak kérdezni akarok pár dolgot.
- Ezt a beszélgetést a suliban is meg tudjuk ejteni - semmi kedvem nem volt vele kettesben lenni.
- Négyszemközt kell beszélnünk - túl bizalmas hangnem. Oó, ez már majdnem randi. Amint erre ráébredtem el kezdett vörösödni a fejem. De itt még nem volt vége. Folytatta - mivel Andy minden lépésemet követi, így nem tudok veled beszélni.
Ez a beszélgetés igen félreérthető volt. Vörös fejjel és remegő térdekkel léptem ki az iskola ajtaján. Az utca túloldalán volt egy McDonalds úgyhogy odaültünk be. A kis kólámat szürcsölve figyeltem ahogy kibontja a hamburgerét. Én egy nagy adag sült krumplit kértem. Csak bámultam rá és vártam, hogy megszólaljon.
Megint átfutott az agyamon ez a randi dolog. Megráztam a fejem hátha elfelejtem ezt a dolgot. A suliból többen jöttek át ide enni. Főleg a mi osztályunkból. Ashley-t is láttam és éppen az eladó magyarázott neki valamit. Többen megbámultak minket és sustorogtak. Lehet, hogy nem rólunk, de olyan érzésem volt.
- Mi az? - csámcsogta Daniel. Nem bírta volna lenyelni a falatot ami a szájában van?
- Öööö... beszélni akartál velem? - néztem rá értetlenül. Ennyire lekötötte a figyelmét a kaja? Hülye fiúk.
- Ja, tényleg - csámcsogott tovább. Lenyelte azt ami a szájában volt majd ivott pár kortyot a kólájából és mélyen a szemembe nézett. Azzal a meleg szempárral. Randi, randi, randi! Zúgott a fejem ahogy ez az egy szó visszhangzott a fejemben. - Komolyan gondoltad azt, hogy Andy szerelmes belém?
Nem mertem a szemébe nézni, helyette a kezemben lévő sült krumplit bámultam. - Nem... - a hangom elhaló. Ha egy tanárnak tudtál hazudni, hogy megvédd magad és Danielt, akkor Danielnek is tudsz hazudni Andy érdekében. Felemeltem a fejem, megacéloztam magam és határozottan kijelentettem:
- Nem, nem szerelmes beléd - mosolyodtam el a bátorságomon.
- Akkor... - ráncolta a homlokát. Hoppá, erről elfeljtkeztem. Mit is akartam ezzel bizonyítani? Hogy Andy csak őt hívta a cukrászdába.
- Hááát, csak vicceltem - próbáltam nevetni, de elég eröltetettre sikeredett. - Biztos csak azért hívott csak téged, mert megszokta, hogy nincs szobatársa - a saját érvével érveltem.
Az ebéd többi részében egyikünk se szólalt meg. Csendben ettük a kajánkat. Daniel rápillantot az órájára.
- Indulnunk kell - állt fel az asztaltól fájdalmas arccal. Értetlenül néztem rá. És sikerült megmagyaráznia ezt a fájdalmas arcot egy szóval. Egyetlen eggyel. - Andy.
- Indulnunk kell - álltam fel fájdalmas arccal én is. Azonnal megértjünk egymást. Félszavakból is. Furcsa. Nagyon.
Gyorsan átsiettünk az úton és még volt annyi időnk, hogy benézzünk az ebédlőbe mielőtt elkezdődik a töri. Amint beléptünk Andy kiszúrt minket és felállt úgy, hogy majdnem felborult a széke is. Daniellel ijedten összenéztünk. Félúton összetalálkoztunk.
- Hol voltatok? - kérdezte szemrehányóan.
- Hát szemben a Mekiben - mondta bátran Daniel.
- Hooool? - visította Andy.
- Hát a Mekiben - válaszoltam mosolyogva.
- Ti randiztatok? - mondta rémülten. Kicsit sem halkan. A fél ebédlő a mi beszélgetésünk hallgatta.
- Nem, nem, nem - tiltakoztunk egyszerre Daniellel.
- Akkor mit csináltatok? - tette csípőre a kezét és úgy kérdezte, mintha ez rá is tartozna nem csak rám és Danielre.
- Megmutattam Belle-nek a környéket?
- Engem meg mért hagytatok itt ezekkel? - mutatott Lilly-re és Joshra akik éppen egymással voltak elfoglalva.
- Mert egy fél órával hamarabb fejeződött be az óránk - magyarázta Daniel. Már (szerencsére) hozzászoktak, hogy franciául beszéljenek, úgyhogy mindent megértettem amit ők beszéltek.
Hirtelen megszólalt a csengő. Andy meredten Bámult utánunk ahogy törire siettünk. Szereti Danielt. Nagyon. És én most elrabolom tőle. Bűntudatom van, hiszen ő sokkal hamarabb megismerte Danielt. Hiányzik neki. Tudom milyen érzés. De ő sokkal közelebb van hozzá, mint én, de talán még messzebb, mint én Joseph-hez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése