- Mi az? - nézett rá Andy ártatlanul. Tuti, hogy sántikál valamiben.
- Mit keresel itt? - Daniel hangja dühtől izzott.
- Nem jöhetek be a saját szobámba? - csattant fel Andy. Lassan el kezdett mosolyogni. - Csak leellenőriztem valamit - mondta titokzatosan. Daniel szeme elkerekedett.
- Mit? - szólaltam meg először mióta Andy belépett a szobába. Andy lesajnálóan elmosolyodott. Daniel morgott valamit és mérgesen meredt Andy-re.
- Hogy kikészítettem-e füzetem - válaszolta. - És nem felejtettem el. - megfordult és becsapta maga mögött az ajtót.
Csak ültünk a földön és az ajtót néztük. Nem tudom mennyi idő telt el amikor Daniel megszólalt.
- Mennem kell - pattant fel. Ezen megdöbbentem. Idejön megcsókol majd elhúz?
- Ó - hagyta el a számat.
- Majd felhívlak - mosolyodott el kedvesen. Ettől a mosolytól megdobbant a szívem.
Becsuktam utána az ajtót majd elővettem a laptopom. Beszélnem kell Jasminnel aztán Joseph-hel. És még Andy-től is bocsánatot kell kérnem. Istenem segíts!
A Skype azonnal betöltött Jasmin fent volt. És... és Joseph is. A kezem remegett mikor videóhívást indítottam. Mióta itt vagyok most először indítottam videóhívást. De ezt szemtől szembe kell elmondanom. Jasmin vigyorgott bele a kamerába.
- Szia - remegett a hangom. Jasmin összeráncolta a szemöldökét.
- Mi a baj?
- Semmi - hangom remeg és vékony. Ezt nem fogja bevenni.
- Aha. Jó. Most mond el a bajod! - utasított.
- Tudod van Daniel Adams - mondtam - és hát... csókolóztunk.
- MIIIIIIIIIIIIIIIIIII? - Jasmin hitetlenül meredt rám. - Ugye most csak viccelsz? Ho... hogy történhetett ez meg? Neked már nem jelent semmit Joseph? - és így folytatta a kérdés özönt. Én meg csak csendben hallgattam behúzott nyakkal.
- De nekem fontos Joseph! - vágtam vissza. - Csak nem úgy, mint... mint régen. Hanem mint barát!
- Elmondtad már neki? - nyugodott meg egy kicsit.
- Nem - húztam el aszámat.
- Akkor most elmondjuk - vette be a hívásba Joseph-et.
- NEEE!!!!!!!! - üvöltöttem.
- Neked is szia -integetett a kamerába.
- A francba! - fejeltem le az asztalom.
- Mi a baja? - kérdezte Jasmintól. Jasmin megvonta a vállát és olyat tett amit soha az életben nem bocsátok meg neki.
- Megcsókolta Daniel Adams-et - közölte. Még egyszer lefejeltem az asztalt. Újabb púp lesz a fejemen pedig az előző már majdnem meggyógyult.
- Kit? És tessék? - Joseph riadtan nézett Jasminra.
- Joseph figyelj... - tudtam, hogy irtó dühös lesz rám. És az is.
- Ne szólj hozzám, bitch - Joseph mérgesen kiabált. Lesápadtam és elhallgattam. Nem tudom, hogy mit jelent a szó (mért? mért nem tudok angolul?), de tudom, hogy csúnyát jelent. Nagyon csúnyát.
- Joseph... - próbálta megnyugtatni Jasmin.
- Hagyjál! - és itt lett elegem Joseph-ből. Már nem is járunk. Megbeszéltük. És most Jasmin bűnhődik meg miattam. Ez az én hibám nem az övé.
- Joseph - szólaltam meg. A hangom izzott a dühtől - ez nem Jasmin hibája, és nem is az enyém. Mivel szakítottunk. És azt csinálok amit akarok az nem tartozik rád! Úgyhogy ne Jasminon vezesd le a dühöd, hanem egy bokszzsákon. Köszi.
Joseph csak bámult engem. Nagyon meglepődött a dühkitörésemen.
- És most megyek, mert van fontosabb dolgom, mint a te besértődött fejedet bámulni - azzal kinyomtam a gépem.
Gyorsan felvettem a kabátom és rohantam a cukrászdába, mert úgy gondoltam, hogy Andy ott lesz. És ott is volt.
- Andy - ültem le az asztalához. Andy elfordította a fejét a másik irányba.
- Sajnálom ami történt!
- Sajnálhatod is - nézett mérgesen a szemembe. A torkomban megakadt egy gombóc. Majdnem elbőgtem magam a feszültségtől. - Ha most azt hiszed, hogy azonnal megbocsátok neked és a könnybe lábadt szemeidnek akkor tévedsz - sziszegte.
- Csak úgy megtörtént. Nem tehetek róla!
- De tehetsz róla. Nagyon is. Mert mikor beléptem a szobába te is ugyanúgy rajta csüngtél! - vádolt meg. Tartottam vele a szemkontaktust. Nem ijedek meg egy amerikai csajtól. Hahó a szobatársadról van szó!
- Bocsánat! - mondtam újból hátha most már megbocsát.
- Nem érdekelsz! - kiáltotta.
- Bocsánat - ismerem ezt a hangomat. Ez nem lesz szép. - Bocsánat, BOCSÁNAT! - üvöltöttem - Bőven elég volt mára, hogy a barátaim, a legjobb barátaim is kiakadtak ezen, és én erre megbántom őket. Elég komolyan. És most te jössz a műbajoddal, hogy Daniel megcsókolt engem. És jártatok? Nem. Randiztatok? Nem. CSAK barátok vagytok!
Ekkor megszólalt a telefonom. Daniel volt az. Riadtan néztem Andy-re. A legeslegjobbkor hív ő is. Kinyomtam. Az ajtó felé fordultam és kirohantam az utcára.
A közelben volt egy park. Odamentem és leültem a befagyott tó mellett egy padra. Előszedtem a telefonom és felhívtam.
- Bocsi - szóltam bele a telefonba. Elegem van a bocsánatkérésekből. - Csak nem volt éppen alkalmas.
- Hol vagy? - ő az egyetlen aki nem sértődött meg rám a nap folyamán.
- A sulival szembeni parkban.
- Tíz perc és ott vagyok - és letette. Én pedig mosolyogva néztem a kezemben lévő telefont.
A telefonról a tóra vándorolt a tekintetem. A befagyott tó csillogott a rajta megtörő napsugarak miatt. Pár kisgyerek korcsolyázott rajta. A szüleik a parton figyelték őket és büszkeség csillogott a szemükben. Ábrándozva néztem őket és azon töprengtem, hogy el kéne menni korcsolyázni a tél vége előtt.
- Szia - ült le mellém Daniel. A lendülettől ahogy leült egy kicsit megijedtem.
- Szia - halványan elmosolyodtam. De nem néztem rá. Látta, hogy valami leköti a figyelmemet és követte a tekintetével a pillantásomat.
- Áh, a tó - mosolyodott el ő is.
- Olyan szép. És a gyerekek. Minden ember álmában ott vannak. Csak az a kérdés, hogy a rémálmaiban vagy az álmaiban - nevettem fel és Daniel is velem nevetett. De a nevetésem egy kicsit hamis volt. Nem tudtam teljes szívemből nevetni.
Daniel megfogta a kezem és összekulcsoltuk az ujjainkat. Én pedig tovább néztem a tavat. De már nem mosolyogtam.
- Mi a baj? - kérdezi Daniel aggódva.
- Semmi - néztem a szemébe. És ekkor olyat láttam benne amit még soha. Tényleg aggódott értem. Egy mély levegőt vettem.
- Tudod ez az egész - itt kettőnkre mutatok - nem olyan egyszerű dolog. Az nem úgy van, hogy megcsókolsz majd összejövünk aztán meg minden happy - próbálom az angol szavak jelentését gyakorolni. - Az életem egy óra alatt tönkrement - és most éreztem először a nap folyamán, hogy elbőgöm magam.
- Gondolhattam volna - Daniel szorosabban fogta a kezem, mintha ezzel elérni azt, hogy minden rendben legyen.
- Mit? - szipogtam. Tényleg a bőgés szélén állok. Vagy csak a hideg miatt. Ki tudja.
- Folytasd - mondta.
- Ott kezdődött az egész, hogy beszéltem Jasminnal és Joseph-fel. Joseph teljesen kiakadt, hogy mi csókolóztunk. Pedig szakítottunk. Vagyis hivatalosan nem mondtuk, de mivel úgy "beszéltük" meg, hogy nem tartjuk a kapcsolatot és ez olyan, mint egy szakítás. Azt mondta rám... - megakadtam. Nem bírom kimondani azt a szót, mert tudom, hogy csúnyát jelent. De én nem értem. - Megjegyezném, hogy ő tud angolul és azt mondta, hogy...
- Hogy? - kérdezte Daniel miután nem szólaltam meg egy percig.
- ... hogy bitch - remegett meg a hangom.
- Hogy merészelte ezt a kis... - kezdte Daniel, de leállítottam.
- Mit jelent?
- Azt jelenti, hogy picsa - szűrte a fogai közt Daniel. Nem kaptam levegőt. Hogy mondhatta ezt rám? Miért mondta? Eltört bennem valami és elkezdtem sírni. Nem is sírni hanem bőgni. Daniel átölet és megpróbált megvigasztalni, de engem már nem lehet.
- És mi történt ezután? - Megpróbálta másra terelni a szót, de ez nem jött össze. Csak még jobban kezdtem sírni.
- Andy-hi-hi-hi - nyögtem ki. Már csak ez hiányzott.
- Összevesztetek? - csak bólogattam. - Miért? Mérges rád? - megint csak bólogattam. - Bocsánatot kértél azért amiért tettél akár igaza van akár nem? - folytattam a bólogatást. - Andy! - morogta.
Hirtelen megcsörrent a telefonom.
A Skype azonnal betöltött Jasmin fent volt. És... és Joseph is. A kezem remegett mikor videóhívást indítottam. Mióta itt vagyok most először indítottam videóhívást. De ezt szemtől szembe kell elmondanom. Jasmin vigyorgott bele a kamerába.
- Szia - remegett a hangom. Jasmin összeráncolta a szemöldökét.
- Mi a baj?
- Semmi - hangom remeg és vékony. Ezt nem fogja bevenni.
- Aha. Jó. Most mond el a bajod! - utasított.
- Tudod van Daniel Adams - mondtam - és hát... csókolóztunk.
- MIIIIIIIIIIIIIIIIIII? - Jasmin hitetlenül meredt rám. - Ugye most csak viccelsz? Ho... hogy történhetett ez meg? Neked már nem jelent semmit Joseph? - és így folytatta a kérdés özönt. Én meg csak csendben hallgattam behúzott nyakkal.
- De nekem fontos Joseph! - vágtam vissza. - Csak nem úgy, mint... mint régen. Hanem mint barát!
- Elmondtad már neki? - nyugodott meg egy kicsit.
- Nem - húztam el aszámat.
- Akkor most elmondjuk - vette be a hívásba Joseph-et.
- NEEE!!!!!!!! - üvöltöttem.
- Neked is szia -integetett a kamerába.
- A francba! - fejeltem le az asztalom.
- Mi a baja? - kérdezte Jasmintól. Jasmin megvonta a vállát és olyat tett amit soha az életben nem bocsátok meg neki.
- Megcsókolta Daniel Adams-et - közölte. Még egyszer lefejeltem az asztalt. Újabb púp lesz a fejemen pedig az előző már majdnem meggyógyult.
- Kit? És tessék? - Joseph riadtan nézett Jasminra.
- Joseph figyelj... - tudtam, hogy irtó dühös lesz rám. És az is.
- Ne szólj hozzám, bitch - Joseph mérgesen kiabált. Lesápadtam és elhallgattam. Nem tudom, hogy mit jelent a szó (mért? mért nem tudok angolul?), de tudom, hogy csúnyát jelent. Nagyon csúnyát.
- Joseph... - próbálta megnyugtatni Jasmin.
- Hagyjál! - és itt lett elegem Joseph-ből. Már nem is járunk. Megbeszéltük. És most Jasmin bűnhődik meg miattam. Ez az én hibám nem az övé.
- Joseph - szólaltam meg. A hangom izzott a dühtől - ez nem Jasmin hibája, és nem is az enyém. Mivel szakítottunk. És azt csinálok amit akarok az nem tartozik rád! Úgyhogy ne Jasminon vezesd le a dühöd, hanem egy bokszzsákon. Köszi.
Joseph csak bámult engem. Nagyon meglepődött a dühkitörésemen.
- És most megyek, mert van fontosabb dolgom, mint a te besértődött fejedet bámulni - azzal kinyomtam a gépem.
Gyorsan felvettem a kabátom és rohantam a cukrászdába, mert úgy gondoltam, hogy Andy ott lesz. És ott is volt.
- Andy - ültem le az asztalához. Andy elfordította a fejét a másik irányba.
- Sajnálom ami történt!
- Sajnálhatod is - nézett mérgesen a szemembe. A torkomban megakadt egy gombóc. Majdnem elbőgtem magam a feszültségtől. - Ha most azt hiszed, hogy azonnal megbocsátok neked és a könnybe lábadt szemeidnek akkor tévedsz - sziszegte.
- Csak úgy megtörtént. Nem tehetek róla!
- De tehetsz róla. Nagyon is. Mert mikor beléptem a szobába te is ugyanúgy rajta csüngtél! - vádolt meg. Tartottam vele a szemkontaktust. Nem ijedek meg egy amerikai csajtól. Hahó a szobatársadról van szó!
- Bocsánat! - mondtam újból hátha most már megbocsát.
- Nem érdekelsz! - kiáltotta.
- Bocsánat - ismerem ezt a hangomat. Ez nem lesz szép. - Bocsánat, BOCSÁNAT! - üvöltöttem - Bőven elég volt mára, hogy a barátaim, a legjobb barátaim is kiakadtak ezen, és én erre megbántom őket. Elég komolyan. És most te jössz a műbajoddal, hogy Daniel megcsókolt engem. És jártatok? Nem. Randiztatok? Nem. CSAK barátok vagytok!
Ekkor megszólalt a telefonom. Daniel volt az. Riadtan néztem Andy-re. A legeslegjobbkor hív ő is. Kinyomtam. Az ajtó felé fordultam és kirohantam az utcára.
A közelben volt egy park. Odamentem és leültem a befagyott tó mellett egy padra. Előszedtem a telefonom és felhívtam.
- Bocsi - szóltam bele a telefonba. Elegem van a bocsánatkérésekből. - Csak nem volt éppen alkalmas.
- Hol vagy? - ő az egyetlen aki nem sértődött meg rám a nap folyamán.
- A sulival szembeni parkban.
- Tíz perc és ott vagyok - és letette. Én pedig mosolyogva néztem a kezemben lévő telefont.
A telefonról a tóra vándorolt a tekintetem. A befagyott tó csillogott a rajta megtörő napsugarak miatt. Pár kisgyerek korcsolyázott rajta. A szüleik a parton figyelték őket és büszkeség csillogott a szemükben. Ábrándozva néztem őket és azon töprengtem, hogy el kéne menni korcsolyázni a tél vége előtt.
- Szia - ült le mellém Daniel. A lendülettől ahogy leült egy kicsit megijedtem.
- Szia - halványan elmosolyodtam. De nem néztem rá. Látta, hogy valami leköti a figyelmemet és követte a tekintetével a pillantásomat.
- Áh, a tó - mosolyodott el ő is.
- Olyan szép. És a gyerekek. Minden ember álmában ott vannak. Csak az a kérdés, hogy a rémálmaiban vagy az álmaiban - nevettem fel és Daniel is velem nevetett. De a nevetésem egy kicsit hamis volt. Nem tudtam teljes szívemből nevetni.
Daniel megfogta a kezem és összekulcsoltuk az ujjainkat. Én pedig tovább néztem a tavat. De már nem mosolyogtam.
- Mi a baj? - kérdezi Daniel aggódva.
- Semmi - néztem a szemébe. És ekkor olyat láttam benne amit még soha. Tényleg aggódott értem. Egy mély levegőt vettem.
- Tudod ez az egész - itt kettőnkre mutatok - nem olyan egyszerű dolog. Az nem úgy van, hogy megcsókolsz majd összejövünk aztán meg minden happy - próbálom az angol szavak jelentését gyakorolni. - Az életem egy óra alatt tönkrement - és most éreztem először a nap folyamán, hogy elbőgöm magam.
- Gondolhattam volna - Daniel szorosabban fogta a kezem, mintha ezzel elérni azt, hogy minden rendben legyen.
- Mit? - szipogtam. Tényleg a bőgés szélén állok. Vagy csak a hideg miatt. Ki tudja.
- Folytasd - mondta.
- Ott kezdődött az egész, hogy beszéltem Jasminnal és Joseph-fel. Joseph teljesen kiakadt, hogy mi csókolóztunk. Pedig szakítottunk. Vagyis hivatalosan nem mondtuk, de mivel úgy "beszéltük" meg, hogy nem tartjuk a kapcsolatot és ez olyan, mint egy szakítás. Azt mondta rám... - megakadtam. Nem bírom kimondani azt a szót, mert tudom, hogy csúnyát jelent. De én nem értem. - Megjegyezném, hogy ő tud angolul és azt mondta, hogy...
- Hogy? - kérdezte Daniel miután nem szólaltam meg egy percig.
- ... hogy bitch - remegett meg a hangom.
- Hogy merészelte ezt a kis... - kezdte Daniel, de leállítottam.
- Mit jelent?
- Azt jelenti, hogy picsa - szűrte a fogai közt Daniel. Nem kaptam levegőt. Hogy mondhatta ezt rám? Miért mondta? Eltört bennem valami és elkezdtem sírni. Nem is sírni hanem bőgni. Daniel átölet és megpróbált megvigasztalni, de engem már nem lehet.
- És mi történt ezután? - Megpróbálta másra terelni a szót, de ez nem jött össze. Csak még jobban kezdtem sírni.
- Andy-hi-hi-hi - nyögtem ki. Már csak ez hiányzott.
- Összevesztetek? - csak bólogattam. - Miért? Mérges rád? - megint csak bólogattam. - Bocsánatot kértél azért amiért tettél akár igaza van akár nem? - folytattam a bólogatást. - Andy! - morogta.
Hirtelen megcsörrent a telefonom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése