5. rész - Lilly és Josh

Kérlek írjatok komikat nagyon szeretném tudni, hogy mit gondoltok a történetről. Köszi. Dorkaa

  Amikor dörömböltek az ajtón.

- Belle bent vagy? - hallottam Andy hangját tompán. Ha suttogtam volna észre sem vette volna, hogy bent vagyok a fürdőben.

- Ki ez? És honnan beszélsz? Komolyan egy fürdőszobából? - bombázott a kérdéseivel Joseph.

- Ki beszél? - üvöltötte Andy az ajtó túlsó oldaláról. Már rég benyitott volna, ha nem kulcsolom be az ajtót.

  Ez így ment tovább. Joseph kérdezett, erre Andy vissza kérdezett. Oda-vissza dobálóztak a kérdésekkel, én pedig unottan bámultam a a csempét. Vagy tíz perce ültem ott mikor elegem lett ebből.

- Elég - ordítottam. Erre Joseph és Andy egyszerre kezdett beszélni. Andy idegességében visszaváltott angolra

  A gépemet le lehet némítani. Akkor nyugodtan tudnék beszélni Andy-vel és Joseph sem sértődne meg, mert kinyomtam őt. Két kattintás és már csak Joseph tátogását láttam. Mikor rájött, hogy lenémítottam még gyorsabban kezdett hadarni és ordibálni. De én nem hallottam szerencsére.

- Andy nyugi csak... csak beszélni akartam a régi barátaimmal és úgy gondoltam, ha bezárkózom akkor nem foglak zavarni, ha visszajössz - próbáltam kimagyarázni magam.

- De olyan hirtelen mentél el az ebédről, hogy azt hittem, hogy bajod van - hadart. Szerencsére franciául.

- Nem nincs semmi bajom csak honvágyam van - olyan kellemes beszélgetés. Én a WC-n ülve, ő pedig az ajtó előtt. Az egész folyosó valószínűleg a beszélgetésünket hallgatta. Na, ezért rossz a félig hangszigetelt ajtó.

- Nekem is volt - merengett. - Mivel én vidékről pontosabban egy farmról jöttem új volt nekem ez az egész városi forgatag. Hiányzott a csend és nyugalom. De most már megszoktam.

- Figyelj Andy, - hadartam - beszélek még egy kicsit a vonalban lévő barátommal és azután elmehetnénk valahova. Oké?

 - Rendben - de mivel megint elfelejtette, hogy én nem értem az anyanyelvét ezt mondta: "Of course". Csak remélem, hogy ez azt jelenti, hogy oké.

  Visszahangosítottam a laptopom, de csak épp annyira, hogy hallhasam mit mond Joseph.

- Hogy merészelsz lenémítani? - előtört belőle a tanár. Hát igen. Josephnek a szülei tanárok és otthon is úgy viselkednek, mint a tanárok (szörnyű egy élet) ezért Josephre ragadt a tanárok stílusa.

- Tanárstyle - morogtam neki mire ő észbe kapott.

- Bocs, de mért halkítottál le? - kérdezte. Vettem egy nagy levegőt és elmeséltem neki, hogy hova írattak be anyáék. Azért az kihagytam, hogy mennyire helyes Daniel. A biztonság kedvéért.Jól esett, hogy végre valaki meghallgat. Erre vágytam egész végig mióta megérkeztünk New Yorkba.

- És most? - kérdezte.

- Nem tudok mit tenni ez ellen. Azt hiszem mennem kell, mert úgy hallom, mintha a szobatársam közeledne az ajtó felé - elköszöntünk és kilépett. Kicsit ferdítettem azzal, hogy csak közeledik Andy. Már vagy tíz perce toporgott az ajtóm előtt.

  Kinyitottam az ajtóm és Andy-vel találtam magam szembe. Na, jó én úgy gondoltam, hogy áll és fel alá járkál az ajtó előtt, de nem. A füle elé a kezével tölcsért formált és térdepelt az ajtó előtt. Nem hallhatott semmit, mert akkor már rég felállt volna.

- Te hallgatóztál? - kérdeztem szemrehányóan. A tudat, hogy nem hallott semmit egyáltalán nem nyugtatott meg.

- Neeeeem - nyújtotta el az e betűt.

- Vagyis igen.
- Tudod mit? - tápászkodott fel. - Sétáljunk egyet. Megmutatom a környéket! - csillogott a szeme.

- Csak előtte összeszedem a cuccom néztem szét a szobában. Mindenhol a ruháim hevertek. Szétborítottam miközben a laptopomat kerestem. Andy segített a pakolásban. Ahogy dobáltam a cuccomat a bőrönbe kezembe akadt egy fehér póló. Jobban megnéztem és majdnem elbőgtem magam.

  Biztos anya tette bele mikor bepakolta a bőröndöket a kocsiba. Morgolódtam is miatta, hogy mit szöszmötöl ennyit. Könnyes szemmel meredtem magam elé és közben magamhoz szorítottam a felsőt. Andy tovább pakolt egy szót sem szólt, kedves lány.

- Vegyél fel kabátot - kedvesen megsimította a vállam és felhúzott a földről. Óvatosan kiszedte a kezemből a pólót és leterítette az ágyamra.

  Mikor már az utcán sétáltunk kicsit kitisztult a fejem és józanul tudtam gondolgodni.

- Ez itt a kedvenc ruhaboltom. Tele van cuki dolgokkal és nagyon olcsóak - mutatott egy turira. - Ott egy park, de csak egyszer voltam itt  - mutatott a másik irányba - a közepén van egy hatalmas tó. Naplementekor gyönyörű!

  És így tovább. Majdnem minden épületről mondott valamit. És akkor megállt egy csodaszép cukrászda előtt. Megindult a bejárat felé.

- Ide most bemegyünk - döbbenten meredtem az ajtóban álló Andyre.

- Persze - felelte - nem is ebédeltél rendesen.

  Bementünk és leültünk. Andy mondta, hogy hoz nekem sütit nem kell szerencsétlenkednem az  angollal. Milyen kedves!

- És tadamm! - tett le elém egy óriás szelet sütit.

- Úgy gondolod, hogy én ezt megeszem?

- Ha meghagyod majd megeszem én - mondta tele szájjal. Akkor majd Andy eszi meg a sütimet.

  Bekaptam egy falatot és rájöttem, hogy soha életemben nem ettem ilyen finom tortát. Ebből Andy egy falatot sem kap. Mohón kezdtem a számba tömni, mert a hasam jelezte az első falat után, hogy még többet kér ebből a csodából.

- Miután elmentél Dan megjegyezte, hogy szokásod az elvonulás. Erre én rákérdeztem, hogy ezt miből gondolja - hjajj, ebből nem mászok ki hamar - és tudod mit mondott?

- Mit? - tettem fel félve.

- Azt, hogy ti tegnap este már találkoztatok. Ez igaz?

- Ühüm - bólogattam.

- Mi történt? - tört ki belőle a kíváncsi énje. Ilyenje mindenkinek van. Még a fiúknak is. Csak rejtegetik.

- Szerinted Lilly és Josh valaha is be fognak fogadni? - próbáltam témát váltani. Bejött.

- Szerintem igen.

- Miért gondolod így? Nem láttad, hogyan néztek rám amikor megtudták, hogy francia vagyok?

- De láttam. Csak ők... nehezen nyílnak ki mások előtt. A suliban mindenki úgy tartja, hogy ők arrogáns bunkók, mert... mert úgy viselkednek mindenkivel, mint az ebédnél veled.

- De miért ilyenek? - bukott ki belőlem.

- Azt tudom, hogy Lilly egy nagyon zárt helyről került ide mikor a szülei meghaltak - a kezem a szám elé kaptam. Ez durva. Nagyon durva. Én még annyitól is kibukok, ha valaki szakít velem. Na, jó ez csak egyszer fordult elő. A Josephhel való "szakításom" nem számít bele. - A nagynénje nevelte addig amíg elég idős nem lett ahhoz, hogy bentlakásos suliba kerüljön.

- És Josh? Emlékszem úgy nézett rám, mint valami új... hús. Akit még nem fektetett le - magyaráztam Andynek az emlékem. - Amikor megtudta, hogy nem értek angolul, akkor egyszerűen elfelejtett és lemondott rólam. Gondolatban.

- Josh már egy nehezebb esett  - folytatta Andy gondterhelten. - Kilencedikben került ide. Egy javítóintézetből. Többször lopott és rongált. 13 éves volt amikor elkapták. Mióta idekerült majdnem minden lánnyal kikezdett és egy "kicsit" - itt idéző jeleket mutatott a kezével - erőszakos volt. Minden úgy történt ahogy ő akarta. Minden - végig futott a hideg a hátamon.

- Még mindig ilyen? Vagy megváltozott?

- Néha előtör a régi énje, de alapvetően jó fej. Lillynek köszönheti, hogy visszaszerezte az eszét. Mikor meglátta elkezdett változni. Figyelt arra, hogy Lilly ne azt gondolja róla, hogy egy bűnöző, hanem egy normális ember. Lilly nem akarta ezt elhinni, de Joshnak sikerült cáfolnia a pletykákat. Azóta együtt vannak - fejezte be Andy mosolyogva.

- Josh megváltozott Lillyért? Milyen romantikus! - sóhajtottam fel. Ekkor kinyílt az ajtó és végig söpört a cukrászdán a hideg. Odanéztem, hogy ki érkezett és egy kék szempár nézett vissza rám.