- Hi! - köszönt. De nem nekem. Csak Andynek. Angolul. Pfff.
- Hi! - mondta Andy. Szerelmesen pislogott Daniel felé. Daniel pedig nem szakította meg a kapcsolatot köztük. Mélyen a szemébe nézet. Csodás. Ezek itt fognak enyelegni előttem, én pedig egy felesleges gyertyatartó lettem.
Andy rátette a kezét Daniel asztalon pihenő kezére. És ekkor a hasam összerándult, a szívem összefacsarodott. Féltékeny voltam Andyre. A szobatársamra.
A külvilág nem látott semmit a bennem égő gyűlöletből. A szemem sem rebbent. Csak ettem tovább a sütim, ők pedig folytatták a csevelyt.
Remek ötletem támadt. Ha rajzfilm figura lettem volna, akkor egy villanykörte biztosan felgyulladt volna a fejem fölött. Leejtettem a villámat és hangos csörömpölés közepette landolt a tányéron. Mindenki odanézett. Igen még a "szerelmes pár" is.
- Sorry - mosolyogtam ártatlanul. Daniellel farkasszemet néztem és én vigyorogtam közben amitől még mérgesebb lett.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyunk? - kérdezte Andy franciául a kedvemért.
- Lilly mondta - kapta félre a fejét Daniel. És amilyen kedves volt franciául beszélt. - És ti miért jöttetek ide?
- Hát úgy gondoltam, hogy megmutatom a környéket Belle-nek - Andy még a kutya is látja, hogy fülig szerelmes vagy Danielbe.
- Ki kellett szellőztetnem a fejem - fújtam ki a levegőt Danielre gondolva.
- Igen egy régi fiú barátjával beszélt. Biztos honvágya van - nézett rám Andy a körmét rágva.
- Azzal a francia szépfiúvak? - úúúúúristen, de szép a szem még, ha hideg és kemény a tekintete. Hopszi. Elkalandoztam. Megjegyzés: igen azzal a francia szépfiúval!
- Van neve is! - förmedtem rá. Gúnyosan elmosolyodott, mert a válaszom igennek vette.
- Még hogy szüneteltetitek a kapcsolatotokat? - nézett rám hitetlenkedve a kék szemével. - Ti még mindig együtt vagytok! - vádolt meg kisgyerekesen.
- Van barátod? Miért nem mondtad? - Andynek meg hova tűnt az esze? Tíz perccel ezelőtt még tök normálisan viselkedett. Biztos a szerelem teszi.
- Úgy tűnik van - elvörösödve hallgattam Danielt. Mintha a hangjában egy kis féltékenység vagy... csalódottság lett volna. - Vagyis volt, mert el kellett költöznünk Amerikába - vékonyította el a hangját lányosra. Az arcom színe lassan a rákéra hasonlított. - Miért kellett hazudni? Miért nem mondtad, hogy van barátod? - fáradt pillantása tele volt melegséggel ahogy a szemembe nézett, de ez csak egy pillanatig tartott. Daniel szeme ezután újra hideg és kemény lett.
- Nincs barátom - motyogtam vörös fejjel.
Andy kettőnk között kapkodta a fejét. Felfogta, hogy van valami köztünk. Mégsem olyan hülye, mint gondoltam. De lehet, hogy csak beképzeltem magamnak azt a meleg szempárt. Talán az időeltolódás miatt fáradt vagyok. A kínos csend egyre hosszabb lett.
- Mennyi az idő? - próbálta Andy oldani a feszültséget. Rápillantott az órájára és sikkantott egy aprót. - Mindjárt kezdődik a kedvenc műsorom! Indulnunk kell! - rángatott fel az asztaltól. Danielen látszott, hogy nem akar velünk jönni.
Az utcára kilépve rohanunk kellett, hogy elérjük a buszt amivel hamarabb hazaérünk. De ez nem jött össze. A busz dugóba került, így húsz perccel később értünk vissza a suliba, mintha gyalogoltunk volna. Andy mellettem majd összepisilte magát és azt ecsetelte, hogy miről szól a műsor. A rajzfilm készítésről. Komolyan emiatt sietünk annyira? A neten meg tudná nézni. De ő élőben akarja. A laptopján van tv alkalmazás amivel venni tudja az adókat, mert a szobákban nincs tv. Egyébként jól jött. Nem tudtam volna tovább ott maradni Daniellel.
Az ajtóhoz érve Andy előkapta a kulcsát és megpróbálta rajta megkeresni a szobakulcsát. Lejtette a kulcscsomót. Fel akarta venni, de lefejelte a kilincset. Előszedtem a kulcsom és kinyitottam neki, ő pedig berontott és kabátban nyomta be a laptopját. Felszedtem a kulcsát és beslattyogtam a szobába majd szép nyugodtan lehámoztam magamról a kabátomat.
Az ágyra ledőlve hallgattam Andy műsorának monoton hangját. Bámultam a plafont. Mi történt a cukrászdában? Mi volt ez a kitörés Daniel részéről? Olyan volt, mintha engem hibáztatna azért, mert mertem beszélni Josephel. Milyen szabályok szerint játszik Daniel? Az ér, hogy ő ott csak úgy flörtöl Andy-vel, de én meg nem beszélhetek Joseph-pel? Mi köze van az én életemhez? Joseph messze van. Nagyon messze. Miért érzi Daniel azt, hogy fenyegetve van? Mi van, ha... nem ezt még magamban sem merem kimondani! Az lehetetlen. Daniel nem érezhet irántam semmit! Vagy mégis?
A gondolkodásom lassan átcsúszott egy álomba. Rohantam. Egy hatalmas forgalmas út közepén. A kocsik meg a buszok kerülgettek engem és párszor majdnem el is ütöttek. Hogy mi elől menekültem? Egy hatalmas szelet süti elől ami Daniel hangján beszélt hozzám.
Hirtelen felültem az ágyamon. Az arcomon hideg verejték folyt végig. Andy csak bámult rám.
- Csak rosszat álmodtam - kapkodtam a levegőt és a szívem ezerrel vert - biztos az időeltolódás miatt.
- Ideje lenne vacsorázni menni - mondta Andy. Valami furcsa él volt a hangjában.
- Megmosom az arcom, oké? Aztán indulunk - berontottam a fürdőbe és megnyitottam a csapot. Hideg vizet fröcsköltem az arcomra. - Mondtam valamit alvás közbe? - kérdeztem félve. Kedvenc szokásom a beszélés főleg akkor, ha rosszat álmodok. - Kérlek, ha mondtam volna valami rosszat mond meg!
- Igen mondtál - még mindig meg volt az a furcsa él - azt mondtad, hogy... - változott a hangja és a szeme mosolygott - ... nem mondtál semmit! - kezdett el nevetni.
- Most komolyan azt hittem miattad, hogy kikotyogtam egy titkomat! - nevettem vele együtt.
- Gyere - tolt az ajtó fele - a vacsora pizza lesz.
A vacsora sokkal jobb hangulatban telt, mint az ebéd. Daniel nem vett részt és Lilly és Josh is elkezdtek velem beszélni. Haladás. Röhögve mentünk fel a szobánkba Andy-vel.
- Kezdhetem én a fürdést? - kérdeztem - Szeretnék hamar ágyba bújni, mert fárasztó lesz a holnapi napom - mosolyogtam Andyre.
- Tényleg melyik osztályt választottad?
- A franciát. Közületek jár valaki oda? - reménykedtem, hogy Andy is oda jár.
- Igen. Dan - komolyan csak ő. Senki más? Mindenki a matekot és a művészetet választja?
- Akkor megyek fürödni - hajoltam le a bőröndömhöz. Kiszedtem a tisztasági csomagom és a törülközőm. Muszáj Jasminnal beszélnem. De hogy csináljam, hogy Andy ne vegye észre? Megvan! Belecsomagolom a laptopom a törülközőbe. Még szöszmötöltem egy kicsit aztán elindultam a fürdő felé. Becsuktam az ajtót és előszedtem a laptopom. Lenémította és benyomtam a Skype-ot. Jasmin videóhívást indított. De én kinyomtam.
Beauty&Beat: Neeeeeeee! Jasmin nem tudok videózni!
JJJasmin:Mér?
Beauty&Beat: Várjál mindent elmondok...
- Van barátod? Miért nem mondtad? - Andynek meg hova tűnt az esze? Tíz perccel ezelőtt még tök normálisan viselkedett. Biztos a szerelem teszi.
- Úgy tűnik van - elvörösödve hallgattam Danielt. Mintha a hangjában egy kis féltékenység vagy... csalódottság lett volna. - Vagyis volt, mert el kellett költöznünk Amerikába - vékonyította el a hangját lányosra. Az arcom színe lassan a rákéra hasonlított. - Miért kellett hazudni? Miért nem mondtad, hogy van barátod? - fáradt pillantása tele volt melegséggel ahogy a szemembe nézett, de ez csak egy pillanatig tartott. Daniel szeme ezután újra hideg és kemény lett.
- Nincs barátom - motyogtam vörös fejjel.
Andy kettőnk között kapkodta a fejét. Felfogta, hogy van valami köztünk. Mégsem olyan hülye, mint gondoltam. De lehet, hogy csak beképzeltem magamnak azt a meleg szempárt. Talán az időeltolódás miatt fáradt vagyok. A kínos csend egyre hosszabb lett.
- Mennyi az idő? - próbálta Andy oldani a feszültséget. Rápillantott az órájára és sikkantott egy aprót. - Mindjárt kezdődik a kedvenc műsorom! Indulnunk kell! - rángatott fel az asztaltól. Danielen látszott, hogy nem akar velünk jönni.
Az utcára kilépve rohanunk kellett, hogy elérjük a buszt amivel hamarabb hazaérünk. De ez nem jött össze. A busz dugóba került, így húsz perccel később értünk vissza a suliba, mintha gyalogoltunk volna. Andy mellettem majd összepisilte magát és azt ecsetelte, hogy miről szól a műsor. A rajzfilm készítésről. Komolyan emiatt sietünk annyira? A neten meg tudná nézni. De ő élőben akarja. A laptopján van tv alkalmazás amivel venni tudja az adókat, mert a szobákban nincs tv. Egyébként jól jött. Nem tudtam volna tovább ott maradni Daniellel.
Az ajtóhoz érve Andy előkapta a kulcsát és megpróbálta rajta megkeresni a szobakulcsát. Lejtette a kulcscsomót. Fel akarta venni, de lefejelte a kilincset. Előszedtem a kulcsom és kinyitottam neki, ő pedig berontott és kabátban nyomta be a laptopját. Felszedtem a kulcsát és beslattyogtam a szobába majd szép nyugodtan lehámoztam magamról a kabátomat.
Az ágyra ledőlve hallgattam Andy műsorának monoton hangját. Bámultam a plafont. Mi történt a cukrászdában? Mi volt ez a kitörés Daniel részéről? Olyan volt, mintha engem hibáztatna azért, mert mertem beszélni Josephel. Milyen szabályok szerint játszik Daniel? Az ér, hogy ő ott csak úgy flörtöl Andy-vel, de én meg nem beszélhetek Joseph-pel? Mi köze van az én életemhez? Joseph messze van. Nagyon messze. Miért érzi Daniel azt, hogy fenyegetve van? Mi van, ha... nem ezt még magamban sem merem kimondani! Az lehetetlen. Daniel nem érezhet irántam semmit! Vagy mégis?
A gondolkodásom lassan átcsúszott egy álomba. Rohantam. Egy hatalmas forgalmas út közepén. A kocsik meg a buszok kerülgettek engem és párszor majdnem el is ütöttek. Hogy mi elől menekültem? Egy hatalmas szelet süti elől ami Daniel hangján beszélt hozzám.
Hirtelen felültem az ágyamon. Az arcomon hideg verejték folyt végig. Andy csak bámult rám.
- Csak rosszat álmodtam - kapkodtam a levegőt és a szívem ezerrel vert - biztos az időeltolódás miatt.
- Ideje lenne vacsorázni menni - mondta Andy. Valami furcsa él volt a hangjában.
- Megmosom az arcom, oké? Aztán indulunk - berontottam a fürdőbe és megnyitottam a csapot. Hideg vizet fröcsköltem az arcomra. - Mondtam valamit alvás közbe? - kérdeztem félve. Kedvenc szokásom a beszélés főleg akkor, ha rosszat álmodok. - Kérlek, ha mondtam volna valami rosszat mond meg!
- Igen mondtál - még mindig meg volt az a furcsa él - azt mondtad, hogy... - változott a hangja és a szeme mosolygott - ... nem mondtál semmit! - kezdett el nevetni.
- Most komolyan azt hittem miattad, hogy kikotyogtam egy titkomat! - nevettem vele együtt.
- Gyere - tolt az ajtó fele - a vacsora pizza lesz.
A vacsora sokkal jobb hangulatban telt, mint az ebéd. Daniel nem vett részt és Lilly és Josh is elkezdtek velem beszélni. Haladás. Röhögve mentünk fel a szobánkba Andy-vel.
- Kezdhetem én a fürdést? - kérdeztem - Szeretnék hamar ágyba bújni, mert fárasztó lesz a holnapi napom - mosolyogtam Andyre.
- Tényleg melyik osztályt választottad?
- A franciát. Közületek jár valaki oda? - reménykedtem, hogy Andy is oda jár.
- Igen. Dan - komolyan csak ő. Senki más? Mindenki a matekot és a művészetet választja?
- Akkor megyek fürödni - hajoltam le a bőröndömhöz. Kiszedtem a tisztasági csomagom és a törülközőm. Muszáj Jasminnal beszélnem. De hogy csináljam, hogy Andy ne vegye észre? Megvan! Belecsomagolom a laptopom a törülközőbe. Még szöszmötöltem egy kicsit aztán elindultam a fürdő felé. Becsuktam az ajtót és előszedtem a laptopom. Lenémította és benyomtam a Skype-ot. Jasmin videóhívást indított. De én kinyomtam.
Beauty&Beat: Neeeeeeee! Jasmin nem tudok videózni!
JJJasmin:Mér?
Beauty&Beat: Várjál mindent elmondok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése