10. rész - Gyűlölöm Amerikát!

  A törire egyáltalán nem emlékszem. Végig Andyn gondolkodtam. Pedig úgy tűnt, hogy a töri tanárunk vicces. Nagyon vicces. Nagyon sokszor kaptam magam azon, hogy a többieket nézem furán, mert röhögnek. Csak az én gondolataim voltak szomorúak.
  A teremből kilépve rájöttem, hogy tesink lesz. Gyűlölöm a tesit. Morcosan elindultam. Daniel furán nézett rám. Fogalmam sincs, hogy milyen fejet vághattam.
- A büntető munkáról az kell tudni, hogy tilos késni és hangoskodni - magyarázta Daniel a lényeget a büntetésünkről - együtt lehet házit csinálni, csak akkor nagyon halkan kell beszélni.
  Megérkeztünk az öltözőkhöz. Itt elválnak utaink. Majd legközelebb csak a büntető munkán találkozunk. Rettegve léptem be a lány öltözőbe. Mikor megláttak a lányok mind elnémultak. Gyorsan kerestem egy üres részt és lepakoltam. Mikor felegyenesedtem Ashley mászott bele a képembe.
  Fel tett angolul egy kérdést. Én csak értetlenül néztem rá. Ő pedig várakozott. Nagyon türelmesen.
- Mi? - bukott ki belőlem.
- Nem érted az angolt? - nézett rám Ashley lenézően. Franciául beszélt. Mégsem olyan hülye, mint aminek mutatja magát.
- Nem, nem értem - néztem vele farkasszemet.
- Akkor mit akar tőled Daniel? - gondolhattam volna, hogy róla lesz szó.
- Semmit?
- Mégis vele ebédeltél - vigyorodott el kényszeredetten.
- A szoba társam a barátja és csak őt ismerem az egész osztályból. Ezért lógok vele - direkt megnyomtam a lógok szót, hogy idegesítsem.
- Andy! - fortyogott magában. A csengő éles hangja szakította meg a beszélgetésünket. Az összes lány lenézően és dühösen mért végig mikor kimentek az öltözőből. Én csendben utánuk kullogtam.
  A torna terembe belépve szétnéztem tanár után kutatva. De valamin megakadt a szemem. Ott állt Daniel és engem nézett.  De nem úgy, mintha az ajtó felé bambulna, hanem engem nézett. Amint felvettem vele a szemkontaktust elkapta a tekintetét. Szomorúan odasétáltam a tanárhoz.
  A tanár elkezdett angolul beszélni. Már nem is érdekelt. Behunytam a szemem és csendben hallgattam a halk motyogást. Anyáék erre, hogy voltak képesek? Beírattak egy olyan suliba ahol csak a diákok értik, ha franciául beszélek. Mért nem írattak be egy angol tanfolyamra? Pedig ezernyi megjegyzést, utalást tettem rá. Például, hogy Jasmin egy új angoltanárhoz jár vagy, hogy nem tudok angolul, de van néhány személy aki ezen segíthetne. Ilyenkor mosolyogva bólogattak és azt mondogatták, hogy Belle te tudsz angolul. Amikor ezt mondták morogva bevonultam a szobámba és elpanaszoltam Joseph-nek, hogy a szüleim milyen naivak, hogy azt gondolják rólam, hogy tudok angolul. Joseph jutottaz eszembe. Hiányzik. Hiányzik az az érzés, hogy van egy biztos pontod aki mindig ott van neked. Miért kellett elköltöznünk?!
  A tanár feltett egy kérdést. A hangsúlyt már megismerem csak nem értem meg. Ekkor valaki válaszolt helyettem. Kipattant a szemem és Danielt láttam meg magam mellett. Kikerekedett szemekkel bámultam rá. Daniel rám nézett mosolyogva. Nem értem Danielt. Olyan különböző jeleket küld, mintha maga sem tudná eldönteni, hogy kedvel-e vagy sem. Vagy csak azért viselkedik így, mert Andy megkérte, hogy vigyázzon rám. Valószínüleg ezért. És ez még rosszabb érzés, mintha csak egyszerűen nem érdekelném.
- Oda ülj le - mutatott Daniel egy padra a terem szélén - a tanár összeszedi a tesi cuccodat az óra alatt és holnap már tesizni is fogsz - mondta úgy, mintha tényleg kedvelne. Egy kedves mosolyt is megengedett magának.
  Lassan odaballagtam a padhoz és csak bambultam a fiúk felé. A tanáruk köröket futtatott velük. Az óra közepén a tesi tanár intett nekem, hogy menjek vele. Kisietett a torna teremből én pedig utána rohantam. Úgy válogattuk ki nekem a tesi cuccot, hogy a kezembe nyomott egy pólót és én pedig megráztam a fejem vagy bólogattam aszerint, hogy jó-e a méret. Egy csinos kis torna zsákot is kaptam hozzá.
  Az óra végén megvártam, hogy Daniel elkészüljön. Ott álltam szerencsétlenül a fiú öltöző előtt míg Daniel meg nem jelent az ajtóban. Éppen az egyik fiú viccén röhögött amikor meglátott. Egyből lehervadt a mosoly az arcáról és ettől összefacsarodott a szívem. Remélem csak azért vágott ilyen pofát, mert eszébe jutott a büntetés és nem azért, mert el kell velem töltenie plusz két órát.
- Mehetünk - nézett a barátai után vágyakozva. Bűntudatom támadt hirtelen. Az egész az én hibám, hogy büntetésben van, hiszen én nem tudok angolul és ő csak segíteni próbált azzal, hogy elmondja nekem, hogy a tanár mit mondott.
- Sajnálom - hirtelen rám nézett. Nem értette, hogy miért kérek bocsánatot. 
- Micsoda? - ráncolta a homlokát.
- Sajnálom, hogy nem tudok angolul. Ha tudnék most elmehetnél a fiúkkal és nem lenne büntetésed.
- Ígyis úgyis kaptam volna büntetést ezen a héten. Ez csak azt jelenti, hogy hamarabb vége lesz - mondta miközben elindult.
  Az iskola kihalt volt. Valószínüleg mindenki el van foglalva és a kollégium részen van vagy New York egyik utcájában. Az elzárás az iroda melletti teremben volt. Mikor beléptünk az ajtón egy tanár már ott ült az asztalnál.
- Csendben foglaljátok el magatokat - ennyit mondott és visszatért a javítandó dolgozataihoz.
  Daniel leült az egyik padba majd én mellé ültem. A következő pillanatban belépett egy fekete ruhába öltözött, piercinges fiú. Hideg szürke szeme végigpásztázta a termet és egy pillanatra megakadt rajtam majd elindult a legtávolabbi pad felé. Daniel előszedte a háziját. Értetlenül meredtem rá. Komolyan házit csinál önszántából? Meglátta az arckifejezésemet és elmosolyodott.
- Csak a látszat kedvéért - magyarázta.
- Vagy úgy - én is előszedtem a házimat. - Kérdezhetek valamit?
- Persze - válaszolta úgy, hogy nem is nézett rám.
- Hogy hívják a tanárokat?
- A franciát Monsieur Marceau, az angolt Miss Davis, a matekot Monsieur Piaf, a törit Monsieur Depardieu - itt elnevette magát - és a tesit Mr Lewis - sorolta fel a tanárokat.
- Monsieur Marceau, Miss Davis, Monsieur Piaf, Monsieur Depardieu, Mr Lewis - ismételtem meg. Bólintott, hogy jól mondtam a neveket.
  Fél óráig csendben voltunk. Én megcsináltam a francia házim ami nagyon könnyű volt. Olyan, mintha matekból elsős feladatokat kellene csinálnom. Ő pedig zenét hallgatott. Bömböltette a zenét a fülében és csodálkoztam, hogy nem süketül meg. Közben megtelt a terem. A terembe belépett egy lány akinek fekete festett haja volt és majdnem úgy nézett ki, mint az a piercinges fiú csak annyi volt a különbség, hogy nem fekete ruha volt rajta. A lány nyílegyenesen elindult az említett fiú felé és levágta magát mellé és elkezdtek csókolózni. De olyan vadul, mintha nem egy iskola padjában ülnének. Szerintem még nyelvet is láttam. Ezután pedig belépett egy vékony, nyurga srác maszatos kezekkel. A kezében egy rajzmappa volt. Leült az első padba és elkezdett rajzolni. A tanár ránézett és bólintott.
  A franciával elkészültem és előszedtem az angolt. Kinyitottam a füzetem és csak néztem. Felírtam a házit csak nem értettem. Megböktem Danielt attól félbe, hogy nem reagál.
- Mi van? - rántotta ki a füléből a fülhallgatót. Megijedtem a hideg hangnemtől.
- Csak... segítséget akartam kérni az angol háziban - hebegtem.
- Mit nem értesz rajta? - nézett rám értetlenül. Felhúztam a szemöldököm. Komolyan ennyire feledékeny vagy ennyire hülye?
- Tudod én nem tudok ANGOLUL! - üvöltöttem. Elegem van az amerikaiakból. Elegem van Amerikából. Gyűlölöm ezt a sulit, gyűlölöm a szüleimet azért, mert beírattak ide. Gyűlölök mindenkit aki angolul beszél. Gyűlölöm Danielt és az apját, mert anyának munkát ajánlott! Honvágyam van. Haza akarok menni! 
- Pszt - pisszegett a tanár. A piercinges pár egy pillanatra elvált egymástól majd vissza tértek a dolgukhoz. A rajzoló srác pedig magában morgott. Nem értettem, mert angolul mondta. Gondolom megijesztettem. Mély lélegzetvételeket vettem, hogy lenyugodjak.
- Bocs - nézett rám hitetlenül. Nem nézte ki belőlem, hogy dühös is tudok lenni. Megköszörülte a torkát.
- Ideadnád a füzeted, hogy lemásoljam az órai munkát - kértem csendesen.
  Miközben elvettem a füzetét remegett a kezem. Az óra hármat ütött. Még egy óra és szabadulok. Láttam, hogy Daniel neki kezd a házikhoz. A franciát szedte elő. Elkezdett vele kínlódni, úgyhogy odatoltam elé a francia füzetem a kész házival együtt. Mikor meglátta a füzetet felnézett és elmosolyodott. 
  Fél óráig másoltunk. Utána rám nézett és sóhajtott egyet.
- Nyisd ki az angol füzetedet a végénél - mondta. Én szó nélkül kinyitottam és csodálkozva néztem rá.
- Írd fel azt, hogy Present Simple - elmosolyodtam, mert rájöttem, hogy megpróbál megtanítani angolul. Az elzárás végére eltudtam mondani, hogy hogy hívnak és, hogy hány éves vagyok. Hála Danielnek.